Bevásárló kocsi vs. punci

2009 április 27. | Szerző: deliilaah |

Beszélgettem egy 36 éves elvált kollégámmal a múlt héten. Elmesélte, hogy udvarolt volna egy lánynak, randi után hazakísérte, majd mikor a csaj invitálására nem ment fel hozzá, impotensnek aposztrofálta a nyilván meglehetősen mély érzésű, finom lelkű, empatikus és tapintatos „hölgy”. Majd miután a munkatársam elmagyarázta, hogy neki bizony szüksége van némi érzelemre ahhoz, hogy ágyba bújjanak –hisz annak híján akár egy fa odvába is dughatná– a menyecske sértődötten elvonult.

Hát könyörgöm, hol van ezekben a bigékben a tartás, a büszkeség????

Az anyukájuk nem tanította meg nekik, hogy a puncijuk nem bevásárló kocsi, amibe bárki bármit belerakhat???? Pfff…. L

Vajon tényleg nincsenek érzéseik, vagy csak félnek érezni???? Vagy türelmetlenek, nem képesek megvárni a mindentelsöprőt??? Vagy nem hisznek abban, h egyszer –vagy talán többször is- rájuk találhat a szerelem??? Talán nem tudják, mi a különbség a szerelmes szeretkezés, meg az üres kufircolás között? Tudom, hogy mindenkiben más mértékű a szeretetre való képesség, de ez azért már nonszensz…..

Lehet, hogy a hozzám hasonló NŐK azért találnak nehezen társat, mert meg kell értük küzdeni, és a pasiknak legtöbbször kényelmesebb ha nem kell törni magukat? Legalábbis az érzelmileg sekélyesebb (sajnos úgy tűnik – jelentősebb) részének…

Nem tartom magam a világ csúnyájának, sem ostobának, sem unalmasnak. Sőt. Egyes visszajelzések szerint van némi erotikus a kisugárzásom. Valahogy mégsem örülök neki. Tudom, h mások örülnének egy ilyen „adomány”-nak, de én nem rajongok érte. A „Nem látja a fától az erdőt” mondás az én helyzetemre is ráhúzható azt hiszem. Az ellenkező nem tagjai nem nagyon látják az erotikus mivoltomtól, hogy közben ember is vagyok, akinek ÉRZÉSEI vannak. Tud fájni, ha megbántanak (nem is kicsit), tudok sírni (nem is keveset), tudok haragudni (nagyon is), de tudok szeretni is (igazán mélyen). Nem arra vágyom, hogy egy babának nézzenek, levegyenek a polcról, eljátszogassanak velem, aztán visszategyenek, ha már meguntak. Arra vágyom, hogy tiszteljék az emberi mivoltomat, ahogyan én is tisztelem a másokét. 

Hááát… Lehet, hogy még sok vakvágyány vár rám?! Meglehet….