„Kösz nem!” találka

2010 július 16. | Szerző: deliilaah |

Időnként megszólítanak az iwiw-en. Pár napja is így történt, egy 33 éves háziorvos írta, hogy szeretne megismerni. Válaszoltam, hogy amennyiben egyedülálló, nyitott vagyok az ismerkedésre, ám ha kapcsolata van, kezelje a levelemet az „Üzenet törlése” gombbal. Visszakérdezett, hogy mi a helyzet, ha szabad a szíve és lezáróban van a kapcsolata? Megkaphatja-e a számomat? „31 éves, egyedülálló, karakán, csinosnak mondott nő keresi orvosdoktor társaságát ismerkedés céljából. Válaszát a ……… telefonszámra várom.” – volt a válaszom.

Másnap felhívott, beszélgettünk kicsit, és bár elég savanykás volt a hangja, nem riadtam vissza a találkozástól. Aztán váltottunk pár SMS-t is, kiderült hogy van egy 5 hónapos lánya, egy fedél alatt él az anyjával, de el akar költözni. Aztán később az is kiderült, hogy csak a társával költözne el. Nem tudom, talán ennyire fél a magánytól…. Mindenesetre sok szerencsét neki ehhez a manőverhez… 🙂 Bejelölt az iwiw-en ismerősként, holott akkor még nem is találkoztunk. Na de arra is sor került 1 nappal később. Vesztemre.

Ha vezetnék nyilvántartást vagy pontozófüzetet a randevúimról, egészen biztosan adtam volna a hétfői alkalomra egy kettest. Mínusz jellel… Emberünk egész kisugárzása negatív, az első 5 percben kétszer is megjegyzést tett arra h cigarettázom. Finoman jeleztem, h nem vagyok épp vevő a piszkálódására, bár szívem szerint kiosztottam volna. Például felvilágosítottam volna, hogy ha nem vette volna észre, én tolerálom az ő „állapotát” (amit meg is köszönt SMS-ben), amely szerény véleményem szerint súlyát tekintve nem említhető egy lapon a dohányzásommal. Vagy pl. hogy tudott a cigiről – mivel nem titkoltam el-, miért nem mondta le inkább a találkát, ha ennyire zavarja???

Próbáltam kérdezgetni a kapcsolatáról, de közölte, hogy ezen az ismeretségi szinten máris többet tudok mint kellene. Egyáltalán nem volt közlékeny önmagával kapcsolatban, és ez nem segített a beszélgetésben. Nem tudom mi a fenét várt. Talán azt, hogy majd megállás nélkül fosom a szót magamról??? A végén már egyébként azt tettem, mondtam ami épp eszembe jutott, csak múljon el a rémálom….

Végül is azzal rúgta el a pöttyöst, hogy a 40 fokos melegben az Orczy kertbe invitált meg, hogy egy padon beszélgessünk, mialatt finom vacsit szolgáltunk fel a szúnyogoknak. Ahelyett hogy rám szánt volna kb. 500 Ft-tot, és elvitt volna egy klimatizált helyre, ott aszalódtunk a padon… Néhányszor eszembe jutott, hogy megalázom és meghívom én a közelben valami kávézóba. De aztán győzött az érzelmi intelligenciám. Utólag magyarázhatnám úgy is, hogy taktikai lépés volt a részemről a kávézós ötlet elhallgatása, ugyanis a pasit jobban csípték a szúnyogok, így aztán bő egy óra után indítványozta, hogy járjunk egyet. Egy kisebb kört tettünk, majd megcéloztuk a kijáratot, és búcsúzásnál semmiben nem maradtunk. Nagyon boldogan siettem hazafelé. 🙂 Ritkán fordul elő velem, hogy 30 perc után döntök, de ez most így történt. Iszonyú hosszúnak tűnt az a kb. másfél óra! Köszönöm Uram, hogy nem állítottál nagyobb szenvedés elé! Hálásan köszönöm! 🙂

És mi a slusszpoén?! 🙂 Emberünknek mondtam még a találka elején, h csak olyanokat jelölök vissza ismerősként, akikkel fizikálisan is találkoztam, és ezért már reagálni fogok a bejelölésére, amit meg is tettem. Aztán másnap gondoltam, megnézem milyen a kiskutyája (említette, hogy a képeket csak az ismerősei láthatják), mikor is meglepve tapasztaltam, hogy törölt az ismerősei közül… 🙂 Ezen már csak röhögni tudtam. Micsoda következetesség… 🙂 Köszönöm Uram, hogy ismét feltártad előttem az emberi mélységeket és folyamatosan tágítod az ismereteimet e témában! 🙂